hehe, tegnap Robin vicces volt, sokséta (Y):D, westend->aréna .
ma Keni (: 

viccesek vagytok,komolyan.

anya most közölte velem hogy indigógyerek vagyok, valamikor kisebb koromban derült ez ki.
elmondta hogy ki mondta de elfelejtettem, valami ehhez értő 'szakember'
de.. nem tudom ez mit takar pontosan.

nem tudja senki,hogy mennyit jelentesz nekem♥

hehe:D

Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször mint most
Csak rosszabb vicceken ha én a
Szerelmed lennék
Mindig máshogy neveznélek
Termések állatok kis izék
Magamban most is beszélek 

Ha én lennék a szerelmed

Biztos hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

 

nem tudok     

haragudni..

Hozzád szállnak gondolataim hallhatatlan Kedvesem! Élni egészen csak veled tudok, vagy sehogy! Hiányzol életem, mindenem!
Csak is akkor bízhatunk a közös életben, ha higgadtan tekintünk a jövő felé!
Oh szeress továbbra is, és soha ne kételkedj a te Ludwigod hű szerelmében!

Örökké a tiéd,  
Örökké az enyém, 
Örökké a miénk!

Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

"Nem tudom, hogy kivé akarsz válni, de nem leszel olyan mint Ők.Soha"

Nem mondom,hogy nyolc évem ment el arra,hogy az volt számomra a legfontosabb dolog,hogy beilleszkedjek, Közéjük.A menőmanó emberek társaságába, de próbálkoztam, hiszen miért is ne, nem nyaltam nekik csak próbáltam kedves lenni hozzájuk.Úgy tűnik nekik a bunkó emberek számítanak akik lenézik cukkolják és kiröhögik az embereket.Tehát a próbálkozásaim mindig kudarcba fulladtak és a vége rendszerint pofára esések sorozata volt. Fogalmam sincs mit kellett volna másképp.. De nem is akarom már tudni, mert Az a valaki nem én lettem volna. Ha sikerült volna beilleszkednem és állandóan velük lennék, akkor most nem az lennék aki vagyok, hanem egy öntelt kétszínű tahó akit nem érdekel saját magán kívül senki és leszarja mások érzéseit. Szerintem ez nem én vagyok , bár kitudja ki mit lát bennem..

a holnap ígérete ott lógott a levegőben és semmivé vált egy szempillantás alatt. beszálltam az autóba a kórház felé tartottunk s mikor odaértünk, már a torkomban éreztem a szívem dobbanásait, és gyors eszmefuttatás után, sok mindenre rájöttem.
Az élet igazságtalan, igen legfőképp erre. Az emberekre nem lehet számítani, sajnos, mindenki behódol a bunkóságnak és a kedvesség már nyalásnak számít, kétszínűség és az álszentség jellemzi az embereket

nem a pörgésről szólnak a napok, ebben közrejátszhat az időjárás, esőben az alváson és a nutella evésen kívül nem sok dolog mondható jónak, de nincs pénzem nutellára és teljesen kipihentem magam, már kezd annyira unalmas lenni ez az idő hogy már nevetnem kell rajta,
a kettétört esernyő sem hat már meg. a megázás nem mindig rossz. 
megtaláltam a radíromat.
nem hinném, hogy bárki is értné a viselkedésem néhai okát. találgatnak de el nem találnak, és nem is fognak
nem örülök, hogy mindenki félre ismer.

Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk.

Az új emberek is csak egy darabig újak, aztán Ők is csak emberek. Bánthatnak, csalódást okozhatnak, vagy megijeszthetnek.

Fájdalmasan múlnak a percek, az órák, képtelenségnek tartottam és mégis beigazolódott ,hogy ez esetben ,most tényleg igazat mondott. Sajnos nem várt szavakat kaptam kijönni egy szájból . Mikor meghallottam, azt hittem csak hallucinálok és csak összetett és értelmes mondatokat képzelek egy ember szájából kijönni, hirtelen megszédülve  kisebbnek éreztem magam  vagy csak nagynak láttam mindent, nem tudom. Fájt hallani bár nem fájt jobban egy halálhírnél. Egyszerűen csak nem értettem, őszinte volt és mégis kétségeim voltak felőle. Mostanáig.