jó volna írni egy levelet.. névtelenül
Igazság szerint még mindig elmosolyodok azon,hogy mennyit dumáltunk, hogy mondogattad, hogy mennyire örülsz , hogy én nem vagyok beléd esve..Aztán előálltam a lehet , hogy többet érzek-kel, és felborult minden.nem beszéltünk nem találkoztunk, aztán később rájöttem,hogy csak akartam beléd zúgni, de halványlilaködfelőnyit sem voltam, egyszerűen csak jó volt, hogy van valaki akivel beszélgethetek, akit meghallgathatok, és akinem hord el mindennek a hátam mögött,, hát és ezt bebuktam..de tudod mit? nem is baj, csak tudni akartam jol vagy -e és mi van veled. hiányoznak a régi fagyoskodások a kakaóscsigázások, a vonatonmajdnemelalvásokés phoenix meg márvány, meg faház és minden
aztán másnak..
itt vagy te, hol kedvellek, hol nem, hol beszélgetünk s hol nem, aztán mosolyszünet és a végére ott tartunk ahol elkezdtük, bár mostanában jobban megkedveltelek és jobb minden. És én ennek személy szerint örülök..
és megint másnak:
Sokat rágódtam rajtad, sokat átvirrasztott éjszakát töltöttem el miattad akár sírással akár nélküle vágaykozva.
aztán féltékenykedtem, azután meg féltékennyé akartalak tenni, nem tudom szavakba folytani mit érzekk..
mit éreztem..
újfiú-nem levél csak megnyilvánulás.
talán jobban tudnám szeretni, talán eltudnám vele hitetni, talán nem. túl jónak érzem Őt magamhoz, ezért nem. na és mert antikapcs. hosszú történet és én ismerem, és kétlem hogy én lennék az aki mindezt feloldja nála tehát ez az ok, és mert elolvadnék tőle. talán.
talánokból és a fájó miértekből áll az élet.. fájnak, mert a legtöbbre nem tudom a választ.
és fájnak mert nem lenne rá megfelelő válasz,
valószínűleg soha.
a kételyeim kezdenek elmúlni. és nem zavarnak már az emberek rossz-jó tulajdonságai szerintem a szépség egy kurvaundorító külső emberi valami. vagyis nem csak féltékenységből mondom ezt, gondolom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése